Egy kép – Balla A. Aladár

2018. március 12.
Meridián

Fogadjátok nagy szeretettel Cserey Gábor, immár 50 éve érettségizett diákunk írását!

Régi diák vagyok a háznál, 1968-ban érettségiztem a IV.C-ben, Korányi Erzsi néninél. Ennek immár 50 éve. Ezúttal eszembe jutott Balla A. Aladár – ő és trafikja vagy 55 évig élt velünk és iskolámmal.

A múltkorában a kezembe került egy fénykép a régi iskolámról, az Apáczairól, vagy ahogy akkoriban (1956-1968) hívtuk a Cukor utcai iskoláról.

Egy kép – Balla A. Aladár

Régi kép ez. Még jóval azelőtt készült, mielőtt egyáltalán megszülettem. A Fortepan (hiszen ott találtam – 24155 szám) 1940-re datálja. Nyugalmas a környék, nincs nagy forgalom, még a villamos sem látszik. Igen, villamos is járt arra, egészen 1953-ig, amikor is felszedték a síneket és a 74-es trolit küldték ide – az járt a belvárosi utcákon. Nemcsak nyugodt a kép, de kissé szokatlan is, van valami furcsa a szemlélő számára. Az iskola földszintje nyitott, üzletekkel van tele, s a napvédő ernyők bontják meg a fal síkját.

Ez ma már nincs így, már csak nem is emlék, nagy ablakok nyílnak az utcára, az egykori kereskedelmi jelleg megszűnt.

Látunk itt órásüzletet, s még számtalan másikat, de ami igazán érdekes itt találjuk Balla Aladár üzletét is – papíráruk, iskolai cikkek és nyilvános telefon.

Nos, akik a Cukor utcába jártunk, mind jól tudjuk, hogy Balla bácsi üzlete az Eötvös Loránd utca 2. szám alatt volt, az iskola melletti ház sarokhelyiségében, a ma Ráth-házként ismert épületben. És nem Balla Aladár volt, hanem egy titokzatos A betűvel több: Balla A. Aladár. Reggelenként, iskolába menet itt lehetett beszerezni a még esetleg hiányzó füzetet, rajzlapot, ceruzát és mindenfélét. A bátrabbak meg csak berontottak és vad harci üvöltésben törtek ki:

„Balla Aladár, neked szarik a madár!”

Persze ezek a bátrabbak ezután vásárolhattak az Egyetem téren, az ottani papírboltban.

Aztán még egyszer ránézünk a képre, s a mi trafikunk helyén egy fűszer-csemege és vegyeskereskedés van. A Szőnyiéké, mint arra a házbeliek visszaemlékeznek.

Na de mi van Ballával? Tekintsünk bele a múltba!

A Cukor utcai iskola, a székesfővárosi elemi leány- és fiúiskola, valamint polgári leányiskola 1911 és 1913 között épült meg Reichl Kálmán tervei szerint. A terveken láthatjuk az eredeti homlokzatot, amely vajmi kevéssé hasonlít a maihoz, az 1940-es állapotokat mutatja az üzlethelyiségekkel. A baloldali üzlet, a Cukor utca és a Papnövelde utca sarkán volt a Balla trafik, Papnövelde utca 4-6 szám alatti címmel. A hatalmas nagy portálokat azóta eltüntették, oly módon azonban, hogy a gyanútlan szemlélő ezt észre sem veszi, mert az eredeti stílus változatlan maradt – mintha a tervező eredeti szándéka is ez lett volna.

Egy kép – Balla A. Aladár

Valószínű, hogy az építkezés és a majdani üzemeltetés költségeit igyekeztek így csökkenteni. A Balla trafik ezt a lehetőséget rögtön ki is használta, már az iskola megnyitásakor ott volt, 1913-ban.

Balla A. Aladár, azaz Balla Arnold Aladár 1883-ban született Érsekújváron, Büchler néven. 1909-ben házasodott meg, elvette a nála öt évvel fiatalabb, bősi születésű Fischer Juliannát. Harminc éves koráig semmit nem tudunk a pályafutásáról, először a már említett 1913-as év hozza elébünk a papírkereskedőt és magyar királyi dohánytőzsde tulajdonost, a Papnövelde utca 4-6 sz. alatt. Ez évtől szerepel Balla néven, a Belügyminisztérium engedélyével.

Ez a címe és kereskedése, foglalkozása megmarad 1950-ig a különböző lak- és címjegyzékek szerint, majd ezen segédletek megszűnésével a mi emlékezetünk tartja meg még egy jó darabig. Egy jó üzletember több lábon áll, így Balla úr is keresett más pénzkeresetet: 1914-ben szén- és fakereskedőként is megjelenik és 1924-ben is találunk erre adatot. Ez a vállalkozása is a trafik címén volt bejelentve.

Közben azonban volt egy világháború, amelynek forgataga hősünket is elragadta: 1917 februárjában Balla Arnold tartalékos számvivő altisztet a pozsonyi katonai ágyraktártól kinevezték számvevő hadnagynak a 7. számú vártartalék ezredhez. Az 1918-as év, a háború vége is ebben az állapotban találta. (Szerencsésen megúszta, nem kellett frontszolgálatot teljesítenie. Talán beteg volt? Egészségi állapota nem engedte a tűzvonalba?)

A béke ismét Budapesten találja, a már jól ismert boltban. Egy idő után elkezdett jobban prosperálni az üzlet, mert 1923-ban már tanulófiút keresett segítségként, méghozzá fizetéssel! Ritka nagylelkűség! Valószínűleg nem talált ilyet, mert a hirdetés többször is megjelent, még 1926-ban is. Végül is feladta és ’27 januárjában már eladónőt keresett.

A szén és faüzlet viszont nem működött megfelelően, 1924 után nem található nyoma. 1932-ben a könyvkereskedéssel kezdett kacérkodni, ekkor kérte felvételét a Budapesti Könyvkereskedők Szakosztályába. Papírkereskedői pályáján is egyre előbbre haladt, 1938-ban már a Magyar Papír- és Írószerkereskedők Szövetségének vezetőségében igazgatósági tag. Az anyagi siker sem kerülte el, felhalmozódott valamennyi befektetni való tőkéje. 1939. március 6-án feleségével, Fischer Júliával és egy barátjával, Radóczy Jánossal megalapították a Vestibulum Házépítő Szövetkezetet, a Kaas Ivor utca 9. sz alatt, ahol is Balláék laktak már legalább 1916 óta. Akkor még Borz utca volt a cím – ma Nyáry Pál utca. (Egyébként ez a ház is megérdemelne néhány szót: itt volt a néhai „Arany Borz” vendéglő és lakott itt Karády Katalin is.)

A szövetkezet célja: közös üzletkezelés mellett, illetve a kölcsönösség elve alapján kizárólag tagjai részére kölcsönök megszerzése útján Budapest székesfőváros dunajobbparti részén 22886. sz. tkvi. betétben az 1. sorszám 8261/6. hrsz. alatt felvett ingatlannak, valamint más házhelyeknek vétele és azokon, vagy valamely tagnak már meglévő telkén bérházak, családi vagy bérvillák létesítése, az építkezés olcsóbbá tétele céljából az építkezéshez szükséges anyagok és cikkeknek nagybani beszerzése és tovább eladása, ily üzemek létesítése és fenntartása és végül a tagok tulajdonát képező ingatlanoknak és telkeknek legtöbb haszonra való értékesítése és parcellázása.

Egy üzletrész névértéke 100 pengő volt.

A megfogalmazás bonyolult, de megoldás egyszerű, mert amennyire megállapítható, a szövetkezet tulajdonképpen csak a konkrétan megemlített Böszörményi úti ingatlant vette meg, már ’39. április 11-én. Az eladó, Czillér Józsefné 39.500 P-t kapott a telekért. A ház később felépült, s ma is áll, megtekinthető a Hollósy Simon utca 30. szám alatt. A szövetkezet egyéb gazdasági tevékenységének nem találtam nyomát, bár a mérleget minden évben kötelességtudóan benyújtották, de újabb ingatlanokról és építkezésekről nem esik szó. Ha érdemleges gazdasági tevékenységet nem is folytattak, de a karitatív kötelességeikről nem feledkeztek meg: 1940 májusában 50 pengőt adományozott a cég az árvízkárosultak javára.

1944-ig voltak Balláék érdekeltek a cégben, mert ez év május 23-án megszűnt minden jogosultságuk, Balla A. Aladárné sem cégvezető tovább és igazgatósági tagságuk is véget ért. Úgy látszik, hogy a holokauszt mindössze ennyiben érintette őket. A cég maga továbbra is létezett, 1947-ben átszámították az üzletrészek értékét. Egy üzletrész ettől fogva 50 forintot ért. Úgy vélem, hogy ekkor tájt szűnhetett meg a cég, valamikor 1948 folyamán. Balla a háború után 1947-ben tűnik fel ismét, közéleti szerepkörben, mint a Budapesti Magánbeteg Biztosítóegyesület választmányi tagja. Üzlete persze továbbra is létezett, a már megszokott régi helyen. Aztán egyszerre csak helyet változtatott az üzlet és az Eötvös Loránd utca 2. számú ház sarki helyiségében találjuk, Pivárcsi Fülöp papi szabó üzlete mellett.

Egy kép – Balla A. Aladár

Mikor történhetett ez?

1953 volt a nagy változások éve ezen a környéken! A Ráth-ház nevezetessége volt az Arany Oroszlán patika, mely a ház felépültétől, 1841-től itt működött, sőt már előtte is, a ház elődjében is ellátta a pestieket gyógyszerekkel. A sors azonban ezt az intézményt is elérte, 1951-ben államosították, majd 1953-ban meg is szüntették (berendezése a Kiscelli múzeumba költözött). Ugyanebben az évben számolták fel a villamosvonalat is, amely már régóta szálka volt sokak szemében. Már 1928-ban így panaszkodtak a főváros közgyűlésében:

„A főváros a Papnövelde- és a Cukor-utca sarkán megépítette azt a rettenetes nagy iskolát, amelybe odajár körül-belül 780 elemi iskolai tanuló, azonkívül polgári iskolai, iparostanonciskolai, kereskedelmi iskolai, főzőiskolai, zeneiskolai tanuló és még óvoda is van ott. A közlekedés nagyobb dicsőségére ezelőtt az iskola előtt ebben a szűk utcában vezették el a kétvonalú villamost, amelyet tovább vezettek a Veres Pálné-utcán. Ez a villamos szerencsélteti nemcsak ezt az iskolát, hanem az egyetemét, az egyetemi templomot, a községi leánygimnáziumot és az angol kisasszonyok intézetét is és mindenütt a kapuk előtt robognak a kocsik, úgyhogy a Belváros összes iskolájának és ezen egyetlen községi iskolájának látogatását szinte életveszélyessé teszi. Mint iskolaszéki elnököt nap-nap után keresik fel olyan panaszokkal, hogy megint egy gyermeket ütött el a villamos. Megtörténik az is, hogy a Cukor-utcai elemi iskola bejárójánál kerülik ki egymást az autók, úgyhogy, amikor a gyermek kilép a Cukor-utcái iskolából, az autó alá kerül. ”

De hát eltelt huszonöt év, ideje intézkedni!

Megszűnt a villamos, lett helyette a 74-es troli.

Igen valószínű, hogy ezekkel a változásokkal jött összhangba az iskola átépítése is, az üzlethelyiségek megszüntetése, másutt való elhelyezésük. Eszerint 1953-ban, negyven év után változtatott helyet Balla A. Aladár üzlete és került Szőnyi-féle vegyeskereskedés helyére, ez volt az általunk ismert hely. Meddig létezett még az üzlet, nem tudom, mi mindenesetre sokszor megfordultunk benne. (1977-ben még biztos trafik volt ezen a helyen.)

1960-ban meghalt a feleség, Fischer Julianna és ezután az időpont után Balla bácsi feladta a Nyáry Pál utcai lakást és az üzlet mögötti kis szobába költözött, mint Szőnyiék is annak idején.

Balla A. Aladár az érettségink évében, 1968-ban halt meg, november 12-én, hosszas szenvedés után. Gyermekei nem voltak, csak unokaöccsei, unokahúgai. Ők is temettették el.

Ma a Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik, sírja elhanyagolt, az őrzi emlékét.

És őrizze emlékét ez a kis írás is!

Egy kép – Balla A. Aladár

Cserey Gábor